És mi lett volna, ha...
1.fejezet
Shizuka vörös haja és hatalmas szoknyája a szokásosnál is jobban megviselte az utazást. Natsumi pedig látszólag eléggé kialvatlan volt hiszen nonstop teljesítettek mind a ketten imádott szerencsétlen vezetőjük parancsára. Cavallone a maffia család két fiatal lány tagja most arra készült,hogy befoglalják a egy helyet.
- Végre elmentek azok a kölykök és most pedig befoglalhatjuk a bázisukat! Ohohoho!-nevetett egyet Shizuka.
- Te ilyenkor jól érzed magad?- kérdezte Natsumi.
- Ja. Miért kérded? - nézett érdeklődve.
- Á,semmi nem érdekes - legyintett egyet a kezével a levegőbe - Akkor induljunk!
Erre mindketten elindultak a Vongola földalatti bázisának C-jelű bejáratához. Mikor beértek meglepetésükre, hiába kutatták át a helyet egy embert sem találtak.
- Hát ezekkel meg mi történt?Huh..Már azt hittem kipróbálhatom az új találmányomat. - Shizuka elkeseredetten huppant le a földre.
- Én pedig már reméltem,hogy harcolhatok egy kicsit. - dőlt neki a falnak.
- Kajaszagot érzek ugye te is, Kira? - csillant fel a szeme, majd érdeklődően tekintett kis hűséges fekete macskájára.
- Miau!
Erre Natsumi és Ai rókája megilletődve nézték ahogy azok ketten egyre távolabb kerülnek lassan 100km/h-s sebességgel. De mivel úgy sem volt jobb ötletük utánuk rohantak.
- Jól gondoltam!Itt egy konyha. Éppen főztek. - gondolkodott hangosan miközben a jobbnál jobb illatokat szívta be.
- De ha főztek akkor mégiscsak kell lennie valakinek a közelben. - Natsumi végre beérve társát kiegészítette észrevételeit.
- Mert van is!Ti kik vagytok és mit kerestek itt? - szólt egy hang az ajtón kívülről majd lassan előlépett egy vörös hajú fiú volt az.
- Befoglaljuk a bázist ha nem bánod! - Shizuka mélyen csengő hangján ez a mondat Iriének igencsak ijesztően hatott.
- Azt hiszitek, hogy két lány képes lenne bevenni a Vongola rejtekhelyét? - Spanner mint mindig kicsit sem volt megijedve,ellentétben Iriével aki már a hasfájása miatta földön fetrengett.
- Sok sikert! - vett elő pár gránátot Natsumi a zsebéből amit rögtön Irie felé hajított, aki rögtön felkerekedett.
- Úgy látom robbanószerekkel foglalkozol! - állapította meg a szemüvegét megigazítva ami elcsúszott miközben elugrott a gránátok elől.
- De két robotikussal szemben esélyetek sincs. - Spanner megjegyzésétől elmosolyodott Natsu.
- Ez a te szakterületed Shizu-chan! - lépett pár lépést hátra, hogy teret engedjen a Cavallone család főmérnökének.
- Tudom, nem kell mondanod! - Shizuka elővett két csippet majd az egyiket Kira mellkasára a másikat pedig a szíve fölé helyezte a bőrére.
Ekkor a két fiú meglepetésére Shizuka és a macskája köré páncél termett. És a következő mozdulattal támadásba lendültek.
- Azt hiszitek gyengék vagyunk? Mert akkor nagyon tévedtek! Shizu enyém a vörös! - elkezd dobálni Irie felé embertelen mennyiségű bombákat amik fel is robbantak a fiút súlyosan megsebesítve.
- Akkor most figyelj szöszi! - rivallt rá Spannerre a páncélba borított lány.
Elővette a kardját és akkorát suhintott vele,hogy egy kisebb szélihart kavart. Majd elindult és elvágta keresztbe Spanner pólóját, aki nekicsapódott a falnak.
- Chö, gyenge. - majd visszaváltozott és levette a csippeket.
- Sajnáljuk,de itt a vége. - készül felrobbantani őket a bombákkal.
Ekkor telefoncsörgés hallatszik.
2.fejezet
Shizuka telefonja volt az.
- Igen?Tessék. - szólt bele a telefonba látszólag az egész helyzetről megfeledkezve.
- Szia. Hogy haladtok? Megtaláltátok a két fiút? - Dino volt az a lányok főnöke.
- Igen, és most akartuk volna megölni őket. - miközben beszélt ásított egyet arra várva, hogy had menjen már aludni.
- Megölni? Hiszen segíteni küldtelek titeket oda! - a vonal túlsó végén Dino nem hitt a fülének, megölni a szövetségeseiket?
- Igen, és nem segíteni küldött hanem befoglalni a bázisukat. Ha nem hiszi nézze meg az e-mailt amit küldött.
Ezután pár perc múlva miután Dino megnézte azt az üzenetet. Beismerte, hogy tévedett és félregépelte az egészet. Azután pedig megkérte a lányokat, hogy maradjanak a bázison és segítsenek nekik.
- Nem, hiszem el, hogy tudta félregépelni az egészet?! - Natsu tiszta ideg volt, és volt is rá oka.
- T-téged h-hogy hívnak? - kérdezte Shizuka a szőke fiútól akit az előbb sebesített meg.
- Spannernek. És téged? - kérdezte meg támadója nevét érzelemmentes arccal.
- E-engem H-Hayashi Shizukának. Ö-örvendek a találkozásnak! - hajolt meg a fiú előtt vérvörös arccal. - Sajnálom, h-hogy elvágtam a pólódat, ígérem megvarrom.
- Köszi, és semmi baj, hiszen ez csak egy ruha. - mosolygott rá és megsimogatta a fejét.
- Ó, valakinek jól megy a sora. Hihihi. - kuncogott a jelenetükön Natsumi miközben úgy tett mintha ők ketten egy szerelmespár lennének.
- Nem illik másokat kinevetni azért mert szerelmesek. - Irie Natsu mögé állt még mindig kicsit véresen.
- Ó, tényleg megsebesítettelek bocsi ha tudtam volna, hogy a főnők szúrt el valamit biztos nem tettem volna - mentegetőzött kicsit össze-vissza beszélve.
- Semmi gond. De ha már itt maradtok segíthetnétek pár dologban. Ja és Spanner sok boldogságot! - mondta felmutatott hüvelykujjal és hatalmas mosollyal.
- MII?? Mi nem is! - ugrottak szét egyszerre.
- Amúgy meg, Shizuka segítenél megcsinálni valamit? - kérdezte kicsit elpirulva Spanner.
- Mi? Ja, persze. - bólintott egyet annak jeléül, hogy felőle rendben van.
- Akkor gyere, Irie te pedig kezdj vele valamit! - megfogta Shizu kezét és elvonszolta onnan.
- Oké és most mi lesz? - nézett kérdően a fiúra.
- Hát ..........- Irie elpirulva vakargatta az arcát - esetleg kitakaríthatnánk a konyhát, persze csak ha kedved van hozzá.
- Persze miért ne, úgyis tiszta kosz lett a harc miatt! - mosolygott rá amitől a fiú csak még jobban zavarba jött.
Eközben máshol:
Shizuka éppen egy alkatrészeket hegesztett egymáshoz miközben egy pop számot hallgatott a fülhallgatóján keresztül. Amihez egy kicsit táncolt is. A jelenetet Spanner csak megmosolyogta.
A nap végére mind a két ha szabad így neveznem "pár" végzett a munkával majd a két fiú a szobájukba kísérte a lányokat.
Iriénél:
- De gyorsan elaludt ez a lány, mondjuk tényleg elég kimerítő lehetett neki ez a nap - miközben nézte a szunyókáló lányt maga se tudja miért párszor megsimogatta majd ő is aludni ment.
3.fejezet
Másnap reggel a lányok korán keltek. Shizuka megvarrta Spanner pólóját és főztek egy kis reggelit. Majd Natsu elment felfedezni az ideiglenes szállásukat, Shizu pedig megnézte a főgépet a bázison.
Natsuminál:
- Vajon Irie felkelt már? - kérdezte magától miközben benézett a fiú szobájába.
Bekopogott de nem kapott választ ezért benyitott. Még aludt de fel kellett keltenie hiszen már reggel 9 óra volt.
- Irie, ébredj! - bökdöste az ujjával az arcát, de nem kapott semmi választ és legörgette a takaróval együtt az ágyról.
- Áú! - miközben leesett beverte a fejét a falba - Jobb módja nem volt a felkeltésemnek?!
- De volt csak nem reagáltál semmire, ezért kellett ezt csinálnom. - vágott durcis arcot majd kiment a szobából és elsétált.
- Istenem ez a lány...
Shizukánál:
- Ezek az őskorban élnek? - akadt ki a számítógépükön - Nem baj majd én megcsinálom jobbra!
20 perc múlva majdnem be is fejezte csak megjelent Giannini mögötte pedig Spanner.
- Te meg mit csinálsz a mesterművemmel?! - vágott halál közeli arcot Giannini.
- Ha ez a mesterműved az elég nagy baj, nem gondolod? - Shizuka kimászott a gép alól koszos arccal.
- Egy lány?! - akadt ki még jobban.
- Ha kérhetném én jobban szeretem ha így szólítanak: mérnök kisasszony - lépett elé - amúgy én a Cavallone család főmérnöke vagyok, örvendek!
- Egy lány? Nem is tudtam. Örvendek, én a Vongola család főmérnöke vagyok! - mosolygott rá a lányra.
- Igen, hallottam, hogy semmit nem képes megcsinálni az apáddal ellentétben. - nézett lenézően a mérnökök szégyenfoltjára.
- Hogy mi?! - háborodott fel és elkezdett csapkodni maga körül, de Spanner leállította, hogy ne csapja meg Shizukát.
- Tiszta kosz vagy. - törölte le Spanner Shizu arcáról a koszt aki persze rögtön elvörösödött és zavarba jött - nem kell ennyire megijedned, de most mennyünk reggelizni remélem valami finomat készítettetek!
Natsuminál:
- Milyen hasznavehetetlen egy pasas! - mérgelődött magában.
- Rólam beszélsz? - kérdezte mögüle egy hang aki természetesen Irie volt - Mert akkor ez azt jelenti, hogy elismertél úgy, mint egy pasit - közel hajolt Natsuhoz.
- Mi? Én téged? Még mit nem! Soha! Te csak egy idegesítő személy vagy az életemben - mondta vérpiros fejjel összezavarodottan.
- Akkor miért jöttél zavarba? - egyre közelebb ment hozzá.
- Hagyd abba! - kiáltott a fiúra.
- Ne aggódj csak vicceltem! - a fiú eltávolodott tőle.
- Hát mondhatom k*rva vicces volt! - dühöngött, mert neki egyáltalán nem volt humoros.
- Ne haragudj, de menjünk enni, mert lekéssük a reggelit. - nézett kutya szemekkel a lányra.
- Chö, de csak most az egyszer! - nézett még mindig zavartan.
- Jó akkor mennyünk! - ragadta meg a kezét és húzta maga után az étkező felé.
Majd mind az ebédlőbe mentek ahol a lányok nem kis meglepetésére valakik már várták őket.
4.fejezet
- Na végre, hogy megjöttél asszony! - Gukodera kiáltott egyet.
- Na tudod ki az te kis.... - akadt volna ki, de Yamamoto megállította.
- Nyugodjon meg kisasszony. Én Yamamoto Takeshi vagyok ők pedig a Vongola többi őrzői - mutatott a háta mögé a többiekre.
- Oh, örülök, hogy megismerhetlek! Én Hayashi Shizuka vagyok a Cavallone család főmérnöke vagyok.
- Cavallone? Dino-san küldött titeket? - kérdezte Tsuna a lányt.
- Titeket?! Ezek az idióták többen vannak?! - panaszkodott Gokudera.
- Ha ennyire panaszkodsz, miért nem küzdünk meg? - kiáltott a fiúra kihívó tekintettel.
- Rendben az edzőteremben fogunk harcolni délután. - miközben ezt mondta Natsuék is megérkeztek és mind hozzáláttak a reggelihez a fiúk sokat dicsérték a két lány főztjét majd nemsokára elérkezett a várva várt délután is.
Az edzőteremben:
- Hogy mehettél bele ilyen hülyeségbe? - Natsu fel volt háborodva barátja döntésén.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj. - nyugtatgatta.
- De azért vigyázz magadra. - adott a fejére egy puszit Spanner amitől Shizu olyan vörös lett mint még soha életében.
- P-persze h-hisz én fogok gy-győzni! - mondta elfordulva és elindult befelé.
- Aranyos, hogy ennyire aggódsz a barátodért! - Irie mondta Natsuminak miközben átölelte és látszólag ez nem volt ellene a lánynak.
- Na mégsem ijedtél meg tőlem? - kérdezte Gokudera Shizutól a küzdőtéren.
- Tőled még mit nem! - vágott vissza.
- Uri!- hívta elő a macska doboz állatát a fiú ami egy macska volt de peckére a kiscica végigkarmolta az arcát.
- Hihihi - kuncogott a lány a vicces jelenten majd ő is odahívta a macskáját Kirat - látom nem csak nekem van macskám.
- Büdös nőszemély! Majd akkor nevess, ha szarráverlek! - majd elővette a fegyvereit és támadásba lendült.
- Heh, nem rossz, de nem elég. - ugrottak félre a támadás elől ezután a lány ismét elővette és felillesztette a csippeket és átváltozott.
Heves harc volt, ha Shizu ütött egyet a kardjával Gokudera hárította. Ha pedig a fiú támadt akkor a lány védekezett a fegyverével. Végül mind a ketten kimerültek és Shizu elájult a fiú pedig összeesett.
- Shizu! - kiáltott Natsu majd ő és a két fiú lerohantak hozzá.
- Jól van? Be kell vinnünk a gyengélkedőre! - aggodalmaskodott Spanner majd felkapta lányt és bevitte a gyengélkedőre.
- Semmi baja csak pihennie kell egy kicsit nyugtatgatta Irie Natsumit, de mikor látta, hogy ez nem használ szorosan magához ölelte a lány pedig hozzá bújt.
Eközben Spanner szorosan fogta a Shizu kezét, féltette a lányt.
- Gyere egy kicsit ki Natsu - Iriével ketten kimentek a gyengélkedő elé.
- Mit szeretnél? - érdeklődött a lány.
- Csak annyit, hogy..... - vörösödött el a fiú.
- Mondjad elpocsékolod az értékes életem ha meg nem akarod elmondani azt mond és visszamegyek Shizuhoz - mondta meg neki a gondjait.
- N-neked tetszik Spanner? - vágott halál közeli arcot a fiú.
- Mi......Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - valami olyat gondolhatott, hogy ez nem normális vagy valami ilyesmit.
- Pedig én azt hittem, hogy neked..
- Nem és többé ne mondj ilyen hülyeséget és ha tudni akarod Spanner Shizunak tetszik, de nem tőlem tudod. - majd bement a szobába faképnél hagyva az elképedt fiút.
5.fejezet
Eközben bent:
- Vajon mit csinálok most? Még magamat sem értem. - elmélkedett, de közben sikerült bealudnia nem sokkal később lépett be Natsu aki nem is zavarta tovább az alvókat ezért kiment. Pár perc múlva Shizu magához tért.
- Áú, fáj a fejem. Mit keres itt Spanner? Huh, olyan aranyosan alszik... - és a fejét odatette az övé mellé és a kezét az arcához tette és tovább aludt.
Nemsokára Irie és Natsu ismét megnézték mit csinálnak.
- Ó, ez aranyos. Elküldöm mindenkinek. - lefényképezte őket és elküldte sms-ben az egész Vongolának.
- Nem lesznek mérgesek ezért? - kérdezte a fiú.
- És akkor mi van, mindenkinek tudnia kell az új szerelmes párról. Hihihihi. - vészjóslóan nevetett.
- Olyan ijesztő vagy ilyenkor. De szerintem aranyos vagy. - adott a homlokára egy puszit.
- Te most ki kezdesz velem? - zavarban ugyan, de elképesztő poker faccel kérdezte a fitól aki szóhoz sem tudott jutni.
- Mi.....ezt meg honnan szeded?
- Nem érdekes csak megkérdeztem. - fordult el majd elsétált.
- Ez fura volt. Tényleg nem értem mit gondolhat ez a lány. - mondta de közben a szeme sarkából észrevette Shizut akit már sötét aura lengett körül.
- Mit csináltatok? Ugye tudod, hogy most meghalsz?
- Oh, mami. Kérlek ne bánts nem én voltam! - könyörgött az életéért.
- Nyugodj le és aludj inkább.. - Spanner visszahízta az ágyba, de úgy, hogy az ajkaik majdnem összeértek.
- S-s-spanner. - a lány zavarában mozdulni sem tudott.
- He? Mi történt........ - a fiú is lemerevedett.
- E- engedj el. Most. - a lánynak már a hangja is elállt.
- Ö pe-persze. Bocsi nem direkt volt. - majd elengedte és vérvörös fejjel kisétált.
- Ó, a szerelem! - jött be hullámzó mozgással Natsu.
- Nagyon vicces valaki. De ha már itt tartunk ti ugye jártok. - vonta kérdőre kettejük kapcsolatát - Az elmúlt időben túl sok időt töltöttetek együtt.
- Mi? Ma mindenki ilyen hülyeségeket kérdez?! - akadt ki a lány.
- Pedig most hivatalosan is kijelentem ... Irie Natsumi első pasija! - majd egymásnak lökte a két jelöltet - a szerelem doktora ismét véghez vitt egy csodát! Ohohoho!
- Eh...te meg honnan szereztél doktorit, ráadásul ilyen, hogy szerelem doki nincs is!... - Natsu még sorolta volna az érveit de közben Shizu már az ajtóban állt és hátra pillantva csak annyit mondott.
- Azt szeretném, ha boldog lennél. - majd elviharzott.
- Natsu figyelj van valami amit már rég óta.... - nézett nagyon közelről a lány szemébe.
- Kérlek ne! Én nem tudom mit gondoljak... - majd könnyekkel a szemében ő is elfutott.
- ...pedig én tényleg szeretlek... - suttogta Irie, de a lány ezt már nem halhatta.
Eközben Natsu csak rohant a folyosókon át a szobájába ahol levetette magát az ágyra és csak zokogott, de megcsörrent a mobilja.
- Igen, ki az? - szipogott a telefonba.
- Én vagyok az Dino csak van egy hírem számodra. - szólt a főnöke.
- Mi az? - megkérdezte azt gondolva ennél rosszabb már nem lehet, hiszen azt hitte Irie azt akarta neki mondani, hogy utálja.
- Holnap oda megy a bázisra az anyukád. Most megyek. - és letette a telefont.
- Anya?!!! - Natsu nem akart hinni a fülének és mindjárt át szállt belé az aggodalom.
6.fejezet
Másnap reggel a beígértek alapján Natsu anyukája Rin meg is érkezett.
- Kicsim olyan régen láttalak, milyen nagyra megnőttél azóta! - ölelte meg szorosan az ő édes kicsi lányát Rin.
- Jó napot Rin-san! - köszöntek egyszerre a többiek akik a bázison laktak.
- Ó, sziasztok gyerekek, te is milyen nagyra nőttél Shizuka-chan. - köszöntötte ő is őket.
- Üdvözlöm a Vongola család bázisán! - Irie kezet rázott az anyukával.
- Biztos te vagy Natsu-chan pasija olyan kis aranyos fiú vagy.
- Nem anya ő nem az! Ő csak egy barátom. - tagadta le Natsu anyja következtetését.
- Igen csak.....barátok.....Bocsásson meg. - Irie lehajtott szomorú fejjel elsétált.
- Hát ezek között meg mi történhetett tegnap? - gondolta magában Shizu és odasúgta Spannernek , hogy menjen utána aki rögtön el is indult.
- Kislányom gyere egy kicsit mondanom kell valamit és úgy látom van itt még valami amit meg kell beszélnünk. - hívta félre.
- Rendben anya menjünk a szobámba. - majd ketten elmentek a többiek pedig mentek a maguk dolgára.
A szobában:
- Azért jöttem ide, mert aggódtam érted rossz érzésem volt, de hála istennek nincs semmi bajod. A másik dolog pedig, hogy is hívták azt a fiút az ellőbbről? - nézett kérdően rá.
- Irie, miért kérded. - Natsu tényleg nem értette mire gondolhat az anyja.
- Láttad, hogy nézett rád? Nem véletlenül hittem azt, hogy jártok. Ő valószínűleg szerelmes beléd. - nézett mélyen lánya szemébe a legnagyobb komolysággal.
- Anya, hagyj békén ezzel! És kérlek menj haza, látod nincs semmi bajom! - ordított rá az anyjára.
- Rendben van, de ne felejtsd el amit most mondtam neked! - ez elment haza.
- Miért mondasz anya ilyen hülyeségeket. - omlott össze egy helyben.
Shizunál:
- Irie tiszta ideg nem lehet vele beszélni. - mondta ezt is érzéstelen arccal.
- Nem hiszem el...HOGY LEHETSZ ILYEN SZEMÉT?! - ordított rá Shizu - Nem látod, hogy mindenki szenved és te nem is próbálsz ellene semmit tenni! Az egészet csak érzéstelen pofával végigülnéd! Utállak! - elrohant majd a folyosó végén összeomlott - Miért?...
- Shizu... te azt hiszed nekem nincsenek érzéseim? Ha igen akkor nagyon tévedsz. - vágott mérges arcot Spanner még a szobában miközben beleütött egyet a falba az öklével.
- Szedd össze magad asszony és hívd össze az embereket megbeszélés lesz! - kiáltott rá Hayato a folyósón zokogó lányra.
- Rendben, mindjárt ott leszünk! - letörölte a könnyeit majd elrohant Natsu szobája felé, hogy szóljon neki a gyűlésről.
Mikor oda ért Natsu úgy nézett, ki mint egy zombi. Semmilyen kérdésre nem válaszolt és sápadt volt. Végül Shizunak kellett tolnia a gépterembe ahol mér mindenki várta őket.
- Ha mindenki itt van kezdhetjük is! Shizuka-san kivetítenéd a képet? - kérte tőle Giannini aki mellett már ott ült Irie és Spanner is.
- Ja,persze! - bekötött pár kábelt és a következő terv meg is jelent a képernyőn.
- Amit láthattok a képernyőn az a jövőre néző tervei a Vongolának. - mondta Tsuna.
Ekkor egy hatalmas robbanás betörte a plafont felettük. Majd megjelent pár árnyék a füstben.
7.fejezet
Kikyo és pár csatlósa volt az, úgy látszik valahogy sikerült megszökniük.
- O-ho! Most megfizettek mindenért amit tettetek! - ordított rájuk és támadásba lendültek mindenki ezer felé szétfutott Spanner elkapta Shizu kezét és kirohant vele.
- Natsumi! Baj van! Kelj fel és fussunk! - szólt Irie a lányhoz, aki még nem volt teljesen magánál bár a robbanás egy kicsit felrázta.
Irie mivel nem tudott mit tenni és nem hagyhatta itt a szerelmét felkapta a hátára és ők is elfutottak. Fél órával később a Vongola bázist teljesen lerombolták. Tsuna és többieknek nyoma veszett.
Spanneréknél:
- Miért csinálod ezt? - kérdezte Shizu futás közben.
- Mert van rá jó okom.
- Nem bírom tovább menj tovább nélkülem. - mondta miközben összeesett a sebei miatt.
- Dehogy hagylak itt, megőrültél? - majd ő is leült mellé.
- Nem értelek.
- Nem baj, majd egyszer talán megértesz... - ekkor puska dördülés hallatszik és a fiút a golyó a szívén találja.
- Spanner! - kiáltott könnyes szemmel a fiú felé hajolva.
- Van valami amit még tudnod kell mielőtt meghalok itt...... én....akkor azt akartam mondani......
- Ne beszélj semmit! - meglőttek.
- De én szeretlek! Mindig is szerettelek! Ezt mindenképpen tudnod kell... - mondta elhaló hangon.
- Spanner....Én is szeretlek....csak azért voltam mérges rád, mert szeretlek! És nem hagyom, hogy egyedül halj meg! - elővette a kardját és szíven szúrta magát.
- Shizu... ezt nem kelet volna neked még... - de a mondatot már nem tudta befejezni mert a lány megcsókolta. Így feküdtek, így haltak meg a ők ketten a szerelmükben.
Iriééknél:
- Nem bírom tovább pihennünk kell. - Irie leültette a lányt majd ő is leült mellé.
- Miért? Miért nem hagytál ott? - kérdezte Natsu, mert már visszanyerte az eszméletét.
- Te is tudod.
- Nem hiszen utálsz akkor miért?
- Ki mondta, hogy utállak? - mosolygott rá.
- Irie! - kiáltott fel mert egy ember egy kést dobott a lány felé, de a fiúnak még idejében sikerült elé állnia.
- Én tudod szeretlek, ezt akartam akkor valójában elmondani neked! - mondta majd összeesett.
- Én nem is gondoltam erre én...azt hittem, hogy te... - sírt majd átölelte a fiút a kést pedig kihúzta belőle és magába döfte - Én is szeretlek! - majd megcsókolták egymást és ők is meghaltak ugyan azon a napon. Csak az volt ez érdekes, hogy a mond a négyőjüknek ugyan azt volt az utolsó gondolata:
Boldog vagyok!
Vége~